A krónikus gyulladás a vesztünket okozhatja
Bizonyos élelmiszerek gyulladásokat okoznak a szervezetedben.
Az elmúlt évek egyik legfontosabb orvostudományi felfedezése, az volt, hogy a gyulladás számos krónikus betegség, konkrétan a10 vezető halálozási ok közül legalább 8 kialakulásában szerepet játszik. A gyulladást azonban egészen az utóbbi időkig jótékony folyamatnak tartottuk. A gyulladás testünk természetes reakciója a szöveti károsodásra vagy irritációra.
Kérdés, ha a gyulladás rendeltetése nem a betegségokozás, hanem a gyógyulási folyamat felgyorsítása, akkor mi a baj vele?
Több féle gyulladást ismerünk. Amennyiben a gyulladás a különböző sérüléseinkre, pl. ütésekre, zúzódásokra, kisebb sebekre, vagy fertőzésekre egy bizonyos specifikus és lokális válasza a szervezetünknek, amelynek célja, hogy meggyógyuljunk és megoldódjanak az egészségügyi problémáink, akkor valóban a gyulladással semmi gond nincs, sőt, kifejezetten segítik a szervezetünk felépülését.
A krónikus gyulladás ezzel szemben, amit metabolikus gyulladásnak is nevezünk, hosszútávon fennmarad, nem specifikus, szisztémás jellegű és a jelek szerint állandósítja a betegséget. Az ilyen típusú gyulladás enyhe, lappangó és nem jelzi a testünkön kivörösödéssel, felforrósodással, vagy duzzanattal a jelenlétét. Azonban az un. gyulladásos markerek, például a C-reaktív protein rendellenesen magas szintje már egyszerű vérvizsgálattal is kimutatható, tehát könnyen megállapíthatjuk, hogy milyen mértékű a szervezetünkben a krónikus gyulladás. Néhány óra leforgása alatt a C-reaktív fehérje szintje fertőzés esetén akár a százszorosára is ugorhat (1mg/liter-ről, 100mg/liter-re).
Az orvostársadalom ma már tisztában van vele, hogy ha huzamosabb ideig 2 vagy 3 mg/literes alapértékekkel éljük az életünket, akkor a szívroham, a stroke és egyéb halálos betegségek megnövekedett kockázatával nézünk szembe. Amennyiben alacsony, 1mg/liter alatti a C-reaktív fehérje szintünk, úgy alacsony kockázatot jelez számunkra, azonban a középkorú lakosságnál rendszerint ennél jóval magasabb értéket mérnek, – ha egyáltalán mérnek, mert hogy az emberekben nincs túl nagy hajlandóság laborelemzést végeztetni magukon.
Úgy tűnik ezzel a széles körben elterjedt metabolikus gyulladással reagál az immunrendszer életünk számos egészségtelen aspektusára, mint például a dohányzásra, a kipufogó gázokra, a krónikus stresszre, a testmozgás hiányára, vagy akár a kevés alvásra. Na, és ne felejtsük el napjaink egyik elsődleges metabolikus gyulladás okozóját, az ételeinket.
A tudósok és orvosok már egy jó ideje tesztelik, mely élelmiszereink vannak ránk, egészségünkre valóban negatív hatással, tehát melyek, amik a leginkább gyulladáskeltő hatással bírnak. Általánosságban véve a feldolgozott élelmiszerek, a telített zsírok, a transzzsírok és a koleszterin bizonyultak gyulladáskeltőnek, míg például a különböző rostok, teljes értékű növényi táplálékok erőteljes gyulladáscsökkentők. Az étrendi gyulladásos index magasabb pontszámaihoz többek között a szív és érrendszeri megbetegedések magas kockázata, illetve a gyatrább vese, tüdő-és májfunkció kapcsolhatók. Az erőteljes gyulladáskeltőnek minősített étrenden élőknek a sejtjeik is gyorsabban öregszenek. Az idősebb korosztálynál ez a fajta étrend az emlékezőtehetség meggyengülésével és fokozott elesettséggel jár. Szintén ezen élelmiszerek a mentális egészség megrendülésével, többek között depresszióval, szorongással és általános rossz lelkiállapottal is összefüggnek. Ez a fajta étrend a vizsgálatok szerint megnöveli a prosztatarák kockázatát, nőknél pedig az emlőrák, a petefészek és méh-nyálkahártyarák kockázatát és a vetélés esélyét is növeli. Az étrend okozta gyulladást vizsgálva kiderült, hogy a gyomor-, a máj-, a hasnyálmirigy-, a vese-, a hólyagrák is nagyobb kockázattal fordul elő.
Vajon az elhízás okoz e gyulladást, vagy a gyulladás okozza-e az elhízást?
Bizonyított tény, hogy a gyulladást keltő étrend az elhízással, különösen a hasi zsírrétegek felszaporodásával is összefügg. A tanulmányok azt is igazolták, hogy az elhízás szorosan összefügg a vér gyulladásos markereinek – mint amilyen a C-reaktív fehérje – megemelkedett szintjével. Régebben úgy véltük, hogy zsírszövet pusztán a felesleges háj passzív raktára, mára azonban tudjuk, hogy maga is aktívan kiválaszt bizonyos gyulladáskeltő vegyületeket. A zsírszövet gyakorta olyan gyors ütemben halmozódik fel, hogy nem jut elegendő vérhez, és így elégtelenné válik az oxigénellátottsága. Részben ez vezethet a zsírsejtek elhalásához, ami viszont gyulladáskeltő immunrendszeri sejtek (pl. makrofágok) megjelenését eredményezi. Ez később számtalan egyéb más problémát generálhat testünkben, szöveteinkben, mivel ezek a falósejtek egy idő után megrekednek, és óriássejtekké egyesülnek, melyek a tuberkulózishoz hasonló ellenálló fertőzések vagy olyan idegen testek okozta krónikus gyulladások védjegyei, melyektől a szervezetünk nem tud megszabadulni. Mindeközben gyulladáskeltő vegyületek árasztják el a keringési rendszert.
Tehát a válasz, az elhízás vezet a szisztémás gyulladáshoz, nem pedig fordítva.